A mobilomon az ébresztőt reggel 8 órára állítottam be,de az az igazság,hogy amióta Luna megszületett,hamarabb kelünk.Jó kislány,de ritkán alszik olyan soká.Egyelőre van egy dadus,aki segít nekünk,ill. hát főleg Elennek.(Szegény Elen olyan sok dolga van hogy nem bír el egy gyerekkel-ezt nem Lampard mondta)Ha ő már nem lesz velünk,azt hiszem,nehezebb lesz a helyzet.

A felkelés után jó háromnegyed órát vagyok még otthon,aztán indulok edzésre.Megfürdöm,borotválkozom,beleugrom a farmeromba vagy tréningruhába,aztán kiengedem a kutyát,s megcsinálom a kajáját.                                 

Otthon nőuralom van,a kutya,Daphne is lány.Egy francia mastiff.Nem szeretem,hogy csurgatja a nyálát,de amúgy kedves pofája van.

A reggeli általában egy bögre tea és egy csésze angol tea meg zabpehely,müzli,ilyesmi.A Coco Pops a kedvencem gyerekkorom óta.Ha néha hanyagoltam is,mindig visszaszokom rá.Ilyenkor belenézek az újságokba is,a Sunt,a Daily Mailt és a Mirrort járatjuk.Tényleg csak átfutom őket,aztán bedobom magam a kék Aston Martinba,s irány az edzőpályánk,Cobham.

Szinte mindig szól zene a kocsiban.Szeretem a U2-t,a Coldplay-t,de James Blunt You're Beautifulja is mindig benn marad a fülemben.Az edzések ilyenkor,a szezon közepén nem túl kemények,néha nehezebb motiválni magunkat lelkileg.Azért szeretem csinálni.Sohasem kell nógatni.Apámtól,aki több mint 600 meccset játszott a West Ham Unitedben,megtanultam,hogy jó kondíció nélkül sehova sem juthatunk.Amióta az eszemet tudom,futballista akartam lenni.Apám mindig segített ebben.Például azzal,hogy belém sulykolta:a jó erőnlét mindennek az alapja.Már kiskoromtól eljártam vele futni Romfordban,3-5 kilométereket nyomtunk le.

A Chelsea-nél kb. másfél órán keresztül tart az edzés,utána lezuhanyozom,s bemegyek az ebédlőbe.Kint,Cobhamben szoktunk enni.Tészták,saláták,fehér húsok,csirke és hal között válogathatunk.Általában nem szabják meg,mit együnk,de tisztában vagyunk azzal,hogy a meccsek előtti napokban olyan ételeket kell fogyasztani,amelyek extra energiákat adnak.Szénhidráttal telieket.

Igyekszem a délutánomat szabaddá tenni,ha tehetem,visszarohanok Elenhez és Lunához.De ilyenkor kell időt találnom egyéb szívesen vállalt "kötelezettségeimre";ilyen például a Tesco Sport,amelynek keretében minél több sráccal szeretném megszerettetni a labdarúgást.

Luna még féléves sincsen,de már régen megvettem neki az első Chelsea-szerelését.Remekül fest benne!Van már egy trikója is,ott virít a hátán a nyolcas szám.Amikor megcsináltattam,nem mutattam meg Elennek,csak felrohantam a lányomhoz az emeletre,s gyorsan ráadtam.Amikor az anyja meglátta,csak annyit mondott:"Ebben a szerelésben nem mehet ki a lakásból!"Különben szeretek énekelni Lunának kis dalokat-bár nem sokat tudok,ezért inkább kitalálok néhányat.

Délutánonként anya át szokott ugrani egy teára,meg persze azért ,hogy megnézze az unokáját.Apával vettek egy lakást London belső részén,így szerencsére gyakran látom őket,ott vannak a meccseinken.Anya nagyon közel el hozzám.Őszintén szólva,amolyan mama kedvence vagyok.Sok a közös tulajdonságunk,érzékenyek és félénkek vagyunk.Valóságos művész :hihetetlen,hogyan jut mindenre ideje,s persze a két nővéremhez is,mindkettőjüknél lányunokák vannak.

Az én dolgom a kutya sétáltatása délután.Daphnéval jó haverok vagyunk-szeretünk egymás mellett futni.Nem áll tőlem távol a shoppingolás sem.Nem vagyok egy divathajhász,de szeretem az értékes cuccokat.Tetszenek a szép órák,most éppen egy Audemars Piquet-t viselek.Különben szeretem az antikvitásokat is.Remek szórakozás lemenni valahová vidékre,értékes régi darabokat keresni.Bútorokat például.Tavaly költöztünk a mostani házunkba ,még nem is rendeztünk be minden szobát rendesen.Ám van egy pazar íroasztalom,ami valahonnan Kelet-Europából származik.Fantasztikus darab!

Este-a meccsnapokat kivéve-együtt vacsorázunk Elennel,nemritkán vendéglőben.Talán hihetetlen,de ha otthon vagyunk,én is szoktam vacsotár készíteni.Paradicsomos,chillis,fokhagymás tésztaételeket.

Esténként sokat tévézem.Pihenek,s egyszerűen bámulom.De a vetélkedőknél feléledek-be szoktam kiabálni a választ.Az ágyba dőlve még olvasok egy keveset-legutóbb a Da Vinci-kódot faltam(azt én is olvastam),s elolvastam Roy Keane önéletrajzát.Nagyon klassz olvasmány volt.Pontosan értettem,amiről Keane írt:én is sokszor érzem,hogy ha arra gondolok,hogy minden teljesült,sőt jóval több,mint amiről gyerekként álmodtam-néha megakarom csípni magam,hogy nem csak álmodom.A rengeteg munka kamatozott.Nem is lehetne szebb életem.